top of page

A SZENTENDERI-SZIGET CSÚCSÁN, KISOROSZIBAN

A Szentendrei-sziget csúcsa csúcs. Teljesen mindegy, hogy ősszel (mi most az őszi hangulatba viszünk bele Titeket), tavasszal, télen, vagy nyáron jársz ott, egyszerűen csúcs. Befogadsz, megnyugszol, köszönnek a veled szembejövő idegenek (nem is érted hirtelen a városi feszkóból történő kiérkezés után, hogy ez most mi), köszönsz te is. Mosolygás van, Duna van, tér van, hegyek vannak (balra fent a Visegrádi-vár, jobbra a Börzsöny, csúcsán a Királyréttel), szabadság van, aura van. Nyugalomaura. Nem kicsi.

Ha kijössz a Duna-Ipoly Nemzeti Park területéről (tehát a sziget csúcsáról), a faluba vezető útszakasz bal oldalán van egy stáció-sor, a tetején kálvária dombbal, tündéri kápolnával. Ha pedig visszajutsz a faluba, nézz jobbra-balra, hisz Kisoroszi a zártsága miatt (mindössze egy út vezet be ide) megtudta tartani falusi házas jellegét. Cuki, fehérre meszelt házak között vezet az utad. Hazafelé.

bottom of page