top of page

MUNKÁSLUXUS MEDENCÉVEL, MASSZÁZSHELYISÉGGEL, FODRÁSZATTAL, MANIKŰRREL, TEKEPÁLYA, KASZINÓ, FOLYTASSUK MÉG..? EZ A GANZ-MÁVAG MUNKÁSAINAK ÉPÍTETT SZÁZADELŐS LUXUSLAKÓPARKJA.

Az 1910-es években nem csak a Wekerletelep és az Óbudai Gázgyár munkástelepének gondolata, hanem a „Ganz-MÁVAG kolónia” gondolata is megszületett. Az előbbi többek között a MÁV és a Magyar Posta alkalmazottainak, az utóbbi Budapestet ellátó légszeszgyár (gázgyár) alkalmazottainak, jelen albumban látható épület pedig a Magyar Királyi Államvasutak gépgyárában dolgozóknak biztosított fedelet. Míg az első kettő telep kertvárosi hangulatú környezetben, ez utóbbi a belváros VIII. kerületében lelhető fel.

A Ganz-MÁVAG kolónia telepén 648 lakást alakítottak ki, ami átlagosan egy 22 nm-es szobából, egy 13 nm-es konyhából és egy kis kamrából állt. A WC-k a lakásokon kívülről nyíltak, ez a századelőn sztenderdnek számított. A munkásokon felül tisztviselők is laktak a telepen, nekik 2 szoba dukált (X. és a XII. épület), sőt itt, a telepen lakott a gyárfőnök, a főtanácsos, a felügyelő, az orvos, és a gyár tűzoltóparancsnoka is, ők háromszobás lakásokat kaptak a XI. épületben.

A Ganz-MÁVAG kolónia építése - hasonlóan a Wekerletelephez, vagy az Óbudai Gázgyár munkástelepéhez - a város a városban elvét követte (egyébként úgy, mint ahogy most a Google épít várost a dolgozóinak). A kolónia rendjére egy házfelügyelő és hat házmester ügyelt (ők a járdákat, udvart takarították), volt közös mosókonyha, 1000 nm-es pince ahol egy szénsavas jéggép napi 1000 kg jeget készített a családok számára, volt óvoda, közért, húsbolt, és volt fürdőrész is (itt zuhanyzók, medencék), sőt, a fáradt dolgozókat !masszázs helyiség, fodrász, és manikűrös! is várta. Nem semmi, nem..? :) De fokozzuk még. Gyári vendéglő, tekepálya, és még kaszinó is volt ezen a közel 20 000 nm-es területen.

A Golgota utca felőli középrészre kell elképzelni egy 1315 nm-es, 11 m magas termet (a főváros legnagyobb terme volt ez akkoriban), itt melegíthették maguknak a gyári munkások az otthonról hozott ebédjüket (a gyár a szomszédban volt), az ebédhez villanyorgona szolgáltatta a zenét, de színpad is volt itt az üzemi mulatságokhoz, és még mozizni is lehetett. Folytassuk..? :) A teremépület legfelső emelete adott otthont a szakrendelőknek négy gyári orvossal, ahol műtő és röntgengép is működött. A teremépületből kiemelkedő 55 méter magas víztoronyra azért volt szükség, mert a városi vízvezetéknek nem volt mindig elég nyomása, így ennek segítségével tudták a negyedik emeleti lakásokba is feljuttatni a vizet, illetve tűz esetén is a víztornyot használták. Ez a munkásluxus és jó hangulatú közösségi lét azt eredményezte, hogy a gyár közel 5000 munkása közül az első évtizedekben alig költöztek el. Sőt, mivel mindenük megvolt a kolónián belül, a külvilággal szinte alig érintkeztek, zár közösséget alkottak, a külvilág alig tudta, mi történik a kolónián belül.. 

 

Ezen csodák után gyertek velünk az 1965 óta központilag nem, viszont a lakók által hol itt, hol ott toldozgatott, foldozgatott egykori fénykorát hellyel-közzel megtartott épületegyüttesbe.

bottom of page